Lángnak tűnik
Emlékezetből rajzol az ősz
a térképszárnyú madár.
Élve hagyott parkok felett vonul.
Lángnak tűnik, ahogy lombokhoz nyúl ujjaival.
Úgy jön, mint aki túlélte a háborút
és az üdvözlő családi ölelés közben
halkan zihálva összecsuklik.
Földet érés után mesélni kezd.
A levelek mind lejönnek, hogy hallgassák,
inkább a zuhanást választják,
először talpa nyomát,
majd mellkasát takarva hullanak.
Végül egész testén nyugalom,
sárgásbarna avar, mozdulatlanság.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2021-07-31 16:27:07
Utolsó módosítás ideje: 2021-07-31 16:27:07