Koppantó


Az éjszakában rémült hang susog:
Vigyázzatok! A koppantó kopog!
Szíven szorít egy érdes nagy marok.
Ne még! Ne még! Ne most! Ne most!

Ez rettenet! A koppantó kopog.
És rám tapos egy hatalmas sarok.
A földre nyom, moccanni sem tudok.
Ne még! Ne még! Ne most! Ne most!

Jaj, Istenem! A koppantó kopog!
Hideg testemen verejték csorog.
Kiáltanék! Csak némán tátogok.
Ne még! Ne még! Ne most! Ne most!

Anyám, segíts! A koppantó kopog!
Nézd, rettegek! Magamra piszkítok!
Simogasd meg e lázas homlokot!
Ne még! Ne még! Ne most! Ne most!

Drágám, segíts! A koppantó kopog!
Rohan felém egy lángoló torok.
Ha te nem tartasz, kiben bízhatok?
Ne még! Ne még! Ne most! Ne most!

Lányom! Fiam! A koppantó kopog!
Üljetek mellém! Imádkozzatok!
Én már semmit, semmit se mondhatok.
Ne még! Ne még! Ne most! Ne most!

Hajnalodik. Most halkabban kopog.
Elhalványodnak fenn a csillagok.
Már alig hallom. Csak aludjatok!
Talán még nem? Talán nem most.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-05-22 14:00:32
Utolsó módosítás ideje: 2021-05-22 14:00:32