Még van időm a vereségig.
Ha akarnám, talán
kikerülhetném esendő ütközését
elveimnek a gyűlölet- s hazugságsereggel.
De akarom-e
Érdemes-e?
Hiszen utamon keresztbefekszik
ezután is a rágalom és értetlenség kátyúja,
csendes tehetetlenség-eső tölti fel
sima tükrű, aszfaltszín tavát az árulásnak
és
belefeledkezve rímbe-gondolatba, valamint
a segítségadás önkéntes csapdáiba,
úgyis elér végül a tengely- és kerékbetörés
