BUKFENC


A kúpász idomok elkorcsosulnak.

Ott, ahol csekély a könyvszolgáltatás, kiszárad a pupillád.
Koporsószegeid gyomrában ebihalak fejlődnek,
- itt a halogatás elve érvényesül – másutt az osztályrészed kollekciója kedélyjavítókon zsong.
Menj és áss.
Ne törődj a törmelékek átiratával.
Rágcsáló tervek amúgy is kuksi parazitákon végzik.
Kár ellenkezni; a lengéscsillapítód ultimátuma lejárt. Magasnyomású mosóid fondorlatos hívei imádkoznak:
- klorofil, stimmeljen az algoritmusod, mert ha nem,
akkor kezdődhet minden elölről…
A szemölcsöd borotváddal megvágod; rád ripakodik a sújtólég.
Valahol keservesen sír egy mélyhegedű, ideje, hogy közbeavatkozz.
Még akkor is, ha ágyadból szippant ki a sárkányrepülő, még abban az estben is, ha a tankolásodat hozzád csatolják
az emlősök.
De, várj csak, hamar irdatlan kavarodás támad a viszketés körül… Mi ez? Csillagkirályság?
A frissítések érvénybe lépése itt a rangadó? -
A hívek orrfolyása megmarad, kezükben a tirisztor láthatatlan embert alakít.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-04-12 15:30:58
Utolsó módosítás ideje: 2021-04-12 15:30:58