Parafrázis V. V.-nek

P.Horváth László
http://www.phorvath.hu
Parafrázis V. V.-nek

/*
Ó jaj az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S közöttünk a roppant jeges űr lakik.
Tóth Árpád
*/

Hallhatod gyakran, hogy ma az idő
úgy felgyorsult, ahogy még soha,
s benne vibrál, egyre jobban tágul
a zárt körök, zárt világok sora.

A csillagokról is több tudható,
törvényeik hogy hatnak idelenn,
ismerheted a csupa kör időt,
ismerheted a csupa kör jelent,

és láthatod, hogy saját körödben
többedmagaddal vagy már egyedül,
de lélek és lélek között ott van
változatlan a roppant jeges űr.

Bárcsak hihetnéd, hogy az változott,
ha ott van is, már másként létezik,
hogy egy sugárnyi reményen azért
te is eljutsz egy másik lélekig,

ki barátként szövetséget kínál,
hogy más körben se legyél idegen,
s azon a kis reménysugáron át
tétován elindul feléd, hiszen

ő is egyre gyakrabban érzi már,
hogy saját körében is didereg,
mert azt a kört is szorítja, nyomja
roppanásig az űri csend, hideg!

Bárcsak hihetnéd, hogy mindenkinek
kell most az a kis sugárnyi remény!
Még annak is, aki kőmereven
királyként trónol a kör közepén.

Bárcsalt hihetnéd, hogy a jeges űr
körülötted már másként létezik!
Bárcsak hihetnéd, hogy ha te hiszed,
eljut e hit lélektől lélekig.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.