délutántól reggelig






mikor lehuppanok a sarokba
fénypászmát sző az idő
fáradt fonalaim mozgása gyengül
sikít a fésű a töredezett szénát
nehezen bogozza
álom vagy valóság
sziporkázó prizma
altató pirulám
a jegy nélküli éjszakai utazást
szigorúan büntetik

vágyakkal ébred a reggel
piruló arcán végigsimít a nap
szél borzolja sápadt fürtjeit
a tea gőze bizonytalanná teszi
mégis útra kel








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-02-23 06:03:02
Utolsó módosítás ideje: 2021-02-23 06:03:02