KI PRŰD, S LOMBTALAN szürrealista kispróza

Ki prűd, s lombtalan,
nem bántja azt a kárpit.
S súgd a kőnek: te nyoszolyás, te gazdag, vallatóra foglak, ha nem adod át magad a sakkautomata gördülő asszonyának!
A terrakotta szivattyú a ránctelep csövéhez idomul.
Immár semmi nem állhatja útját a meddő kornyikálásnak.
A meddőn kornyikáló tényfeltáró füstben a viperák elszabadulnak.
A mentesítő fúrás talpbetétjéből kiáll a mázlisták tenyere.
Gürcöljetek daruk, a nyílásokon rekedtek vonalát kövessétek mindig! Nem hal meg az alkony,
s a kobold kitüntet benneteket…
A bevésődés vacka
úgy csinál pillért, nyögést, mintha oka fogyott kellemetlenség érné.
Három mókus érkezik az ádámcsutkájukat lenyelt fákról, s ráparancsolnak a szívedbe férkőzött
gyanúra, ne legyen több púppal ékes dáridó, különben görögdinnyét stoppol majd a köpölyöző, még tágulata
a kinőtt öltönyös sziesztának.
A tócsában hempergés nem elég: tanulva új azonosságot,
a megeredt nyál megtorpedózza a karikacsapást. -
Hiszitek vagy sem, időnként a pillangók eltévednek az asztrálködben. Cecerongy ásít,
kihűlt paréj a motozója:
lesz bungalója, nem lesz bungalója?
Döntsétek el, a félliteres
mankó a meleg fedőt szétvesse-e. - tervrajzokat böngésző egércincogás nevess, csak nevess parttalanul!
Izzó pecsét marasztal, a maszatos lakbér elkötelezettje gügye hóláncának,
felindultságát pukkanás jelzi,
s látványos hurkok villognak  anyakönyvvezetője kezén.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-11-09 10:19:47
Utolsó módosítás ideje: 2020-11-09 10:19:47