Berlin

Nem is tudom, milyen nap van,
itt ülök egy berlini lakásban,
egy olyan városban, amelynek
egyik nyelvét sem beszélem
rendesen, és keresem
a szavakat helyzetemre.
Legminimálisabbnak hitt
szükségleteim kielégítésére –
például hazamenni
egy temetésre Magyarországra – sincsen
terem. Reggelente híreket
olvasok, tisztálkodom, próbálom
elkezdeni, ami tőlem
elvárható – a történelemből
minden megtanulható,
gondolom közben, elkerülendő
korábbi hibáinkat, és megüt
most a lehetőség, hogy
ugyanabból a könyvből
minden külön szempár
külön tanulságot tanul.
Hány tehervagonnak kell
végigfutnia ugyanazon a pályán?
Hány pohár lúgot kell meginnia
annak, aki félrenéz? Kiszolgáltatottságom
lassan rágja el a napom, mint
öntudatlan bogár. Ha hozzáérek,
körbe-körbe fut.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-10-14 22:24:29
Utolsó módosítás ideje: 2020-10-14 22:24:29