A hit végjátékai (első)

az utolsó ember teste föld lesz
a vérkörei folyók szemei tavak
a szája barlangok nyílása
gyomrában esővíz mossa
tisztára a salakanyagot

az utolsó embernek -- ha nő
lesz -- naponta kell magát újjászülnie
és csak önmagával lehet áldott
emlőivel mégis felhőket szoptat

az utolsó ember ágyékából vulkánok
és gejzírek törnek elő ha férfi lesz
bár már csak önmagával szeretkezhet

az utolsó nő méhe útvesztő
az utolsó férfi fallosza fárosz

önmagát küldi száműzetésbe
és magának világít amikor utolsó
útjáról végső önmagához megtér

az utolsó ember az ujjait saját
húsába vájva veti ki a horgonyt
vitorlául a haját csavarja fel az árbocra
ott köt ki ahonnan elindult
a tükröknél amelyekben már csak
önmagát látja sokszoros ismétlésben
amint saját romjain hever: egyik
lába itt a másik ott a feje a könyöke
alatt mintha valaki tréfából
összekeverte volna a tagjait

az utolsó ember már csak
a saját életével  játszhat
mégsem lesz egyedül

2014. június 13.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-10-11 16:21:13
Utolsó módosítás ideje: 2020-10-11 19:46:12