szakítás
mostanában a csillagok a hold
az Éjszaka jut eszébe
még a feketéről is
ahogy instant álmokat kavargat
a kávés csészéjében amiből a
mokkás kanál úgy áll ki
mint mellkasból a kés
egy pillanatig átfut az agyán
lehet hogy ő öli meg idő előtt
azokat a szép pillanatokat amiket
eddig féltve őrzött képzeletében
parányit megbillenti a csészét
csak épp annyira hogy a
karima alatti éjszakában
visszatükröződő arcvonásai
elmosódjanak
ahogy ismerősei tudatából fog
az emléke
majd kihörpinti egy szuszra az álmokat
többé már úgysem kellenek
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-07-16 08:20:31
Utolsó módosítás ideje: 2020-07-16 08:20:31
