Veszekszem



Megint veszekszem.
A sértettség makacsul megtapad bennem
mint szőnyeg rojtjai közt a macskaszőr,
te meg úgy tudsz nézni bambán-meredten,
hogy kihoznád az állatot bárkiből.
Hiába dünnyögsz, hogy nem bírod a drámát,
én kinyúlok egész az ideghatárig,
míg te várod a pillanat halálát
és azt hiszed, magától lesz jobb a másik.
Miattad vagyok most csonka és erőtlen,
de ha magamtól leszek majd egész
vigyázz… ha most kiszöksz belőlem
a holnapba már nem biztos, hogy beleférsz.
Mindig ez van. Én mondom, te ígéred.
Csak fűzöm a méregszálakat magamban,
aztán leporolok egy álomképet,
hogy azt majd egy szív alakú keretbe igazítsam.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-04-24 15:42:38
Utolsó módosítás ideje: 2020-04-24 15:42:38