utam


keskeny az út szürke-poros
bokám köré tekeredik
„Ne szaladj, hé, még elesel!”
fene bánja itt a tavasz

árokparton sárga virág
napsütötte napégette
kórók között árvacsalán
csak ő maradt árva gyerek

öreganyja öregszagú
kötényébe fújja orrát
„hegyet hágna, lőtőt lépne”
ha az isten is szeretné

szép menyasszony jegykendője
koszorúja nincsen néki
„Hej, ripityom!” ki mulat itt
főkötője sohasem lesz

egyik mellén egy szál virág
másik mellén is szál virág
felrepülne magos az ég
nincs ott semmi nincs ott senki

keskeny az út szürke-poros
bokám köré tekeredik
megkötözne marasztalna
de hiába elvisz a tél






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-02-03 18:01:40
Utolsó módosítás ideje: 2020-02-03 18:01:40