Ars poetica


Úgy is vágok neki mindegyiknek,
hogy vers legyen.
Nem akarok lélektanászra költeni,
se tanárra, szerelemre sem egy ideje.
A kötélen jól elvagyok
- kilengek egyfelé,
a vers meg másfelől -
kapaszkodok belé, könnyedén,
nekem ez kell a mutatványhoz.
És a nézők? Mi dolgom ezekkel!
Mímeljen érdeklődést mindegyik,
a mámor enyém, egy jó sorban lelem,
kavicsban, mit bárki tud,
de csak a tengerparton sétáló kisgyerek
veszi észre. Megsimogatja,
csillogtatja, messzire hajítja;
a tenger majd visszahozza,
másnak is legyen.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-01-19 18:41:06
Utolsó módosítás ideje: 2020-01-19 18:41:06