Ha nyálammal jóllakhatna




Ha nyálammal jóllakhatna,
ezerszer pökné ki,
ha most nem is,
akkor legalább valamikor
lenyelhetné.
Ha pincétől a padlásig telve
lenne az enyéimmel,
bizony üres lenne az a buksza,
benne az anyányi Világgal.
A zsebében
ott lapulnának az adok-kapok,
a zsugoriak pénztárcájában
hogyvagyok lennének,
igazi hogy is vagyok.

És sétálnának a Lenin körúton,
szürkehályoggal a szemükön,
szivecskét fomázó kezekkel.
És minden kirakatban
sírnának a bohócok,
vonattal mennének Auschwitzba,
ahol feketén fénylik a Nap.
Aztán sorba állnának a halálért,
még a gyerekek mikuláscsomagját
is megennék kínjukban.
De valahányszor
erre gondolnának,
annyiszor lenne megint tavasz.
Pont annyiszor.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-01-02 18:24:17
Utolsó módosítás ideje: 2020-01-02 18:24:17