szagok, illatok, jég+verés.
emlékszem az alkonyatok szagára
jázminok és tehénylepények illatoztak
a szellőzködő lágy melegben
ment le a nap jött haza a csorda
mamáék tehene a Bözsi
(talán így hívták)
meg-megállt útközben
a házak mellett az árokszélen
ízletesebbre nőtt a lóhere
mint kint a lerágcsált mezőn
a kerítéseken áthajló ágakon
is mindig talált magának Bözsi
annyi ropogtatni valót amibe
bele tudott feledkezni
de végül mindig megérkezett
ahogy mi gyerekek is csapatostul
majd külön-külön az iskolából
koraősszel vagy nyár elején
amikor muszáj minden árkot átugrani
leszaladni a domboldalon:
ki ér le hamarabb
télen a nádasok jegén
kellett mindenáron csúszkálni
volt aki térdig beszakadt
ha nem volt elég erős a jég
vagy ha a melegedés miatt
túlságosan elvékonyodott.
egyszer épp délutánosok voltunk
amikor egy órával hamarabb elindultam
az iskolába hogy beállhassak én is
a többiek közé csúszkálni
beszakadtam
csuromvizes csizmával ültem végig az órákat
töri volt aznap matek és kémia
talán énekóra is
apám nádvesszővel a kezében várt rám este
azzal verte el mindkét lábszáramat
máig nem tudom ki árulhatott be
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-11-06 14:41:33
Utolsó módosítás ideje: 2019-11-06 15:07:37
