Az elhagyott kutya bánata

Öreg kutya vagyok, s hontalan
Ugathatnám azt is: boldogtalan.
A gazdám hűtlenül elhagyott,
A határban a kocsiból kidobott.

Sokáig loholtam kocsija után,
Amíg szemem elől elfedte a homály.
Félig döglötten, földig lógó nyelvvel
Tudomásul vettem, hogy Őt elvesztettem.

Én hozzá mindig hűséges voltam,
Lestem parancsát, s azt végrehajtottam.
Kutya eszemmel ezért nem értettem tettét,
Oka ennek talán, hogy elért az öregség.

Először gondoltam csak játszik velem,
Mint oly sokszor eddigi életemben.
Mos érzem már ez eset után,
Valóság ez, a játék régen volt csupán.

Most gazda nélkül új életet kezdek,
Járom az utcákat, élelmet keresek.
Erdő alján, bozótban álmokat kergetek:
Lesz új gazdám, s hozzá hűséges lehetek.

Nem tudhatom valóra válik-e álmom,
A napokat újra kezdem, s várom,
Ha nem új, a régi gazdám rám talál,
És én Őt ismét hűséggel szolgálnám.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.