Szeretnék...

semmibe hullani alá, lágyan, mint
enyészetnek sárgult őszi levél,
s nem várni

elolvadni, mint didergő hópehely
fűtött szoba gyertyafényes ablakán,
s nem fájni

megtörni parti éles, fehér sziklán
mint vad, tarajos, szilaj hullám,
s nem dacolni

elpattanni, mint túlajzott íj, utolsó
hangot pendülő gitár feszített húrja,
s nem lázadni

elhalni, mint távolodó vad vihar
mormolássá halkuló mennydörgése,
s nem remélni

búcsút inteni, mint lenyugvó nap,
helyet adva éjre éledő csillagoknak,
s nem hinni

megszületni, eső után, napsütésben
ívelő szivárványként tündökölve,
s élni
újra élni





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-07-31 07:38:47
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-31 07:38:47