tehetetlen nyugtalanság
nem tudott békén maradni
hajtotta valami megfoghatatlan
nyughatatlanság
sejtjeiben áramolva vitte előre
a napok lassú folyamának
értelme lett célja
közösségbe kerültek
magányos órái
a negatív érzése nem fakult
nem homályosította el
valami más
valami jó érzés
ami pozitív életörömként
ragyogná be az arcát
árnyékba fordult keserűség
ráncai közt megbújó
hozott és tanult emlékek
sűrű fojtó misztériuma
között lépeget
tapogatódzva
követelődzve
az önsajnálat
poros lócáján üldögélve
keresi a szövetségeseket
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-07-29 07:50:33
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-29 07:50:33
