Teérted

Te érted, hogy teérted megállítanám az időt,
tavaszt varázsolnék a télből,
hogy újjászülessenek a színek,
és ébredjen fel újra az élet.
A létből elsuhannék valahová,
és sziklákat gördítenék el utadból.
Távol valahol, s a közelben valamikor
utadat nem állná el semmi sem.
Teérted megállítanám az örvénylő folyót,
szelíden ringatná csónakod.
Nem lenne veszélyes örvény,
nem lenne szeszélyes szélvihar,
mi felborítaná csónakod,
mi elsodorna a cél felől,
merre utazol.
Végtelen szeretettel simítanám el
homlokodról a gondokat,
és nem maradna más gondolat,
csak haladni a cél felé.
Mert haladnod kell,
alkotnod kell, az idő sürget, egyre hajt,
és meg nem állíthatom.
De nincs hatalom, mi tőled elszakíthat,
te érted, és teérted a semmi is minden,
a minden is semmi,
ha tehetek valamit... Teérted.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -
Feltöltés ideje: 2019-07-08 18:58:01
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-08 18:58:01