Cicarapszódia
Elképzeltem, milyen neki az alkonyat.
Napról napra jobban
látszott a belseje.
A földön húzta,
mint esküvős
konzervdobozokat a kis Fiat.
Ez nem állapot, hogy
alszik egy fűz alatt,
maga mellett pihentetve beleit.
Akkor utáltam meg, amikor
ötödször hittem,
hogy kiszenvedett.
Azt gondoltam, majd óriásira nő,
s az ajtón még befér szegény,
de kimenni többé nem tud.
Elpusztulhatott volna ingyen is,
de a lelkem kellett neki fizetségül,
hogy halott legyen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-06-14 09:58:48
Utolsó módosítás ideje: 2019-06-14 09:58:48
