éjszakai intermezzo

a szemcseppes üveg már megint úgy robbant be a
szobába mint a bomba
szinte szétroncsolta a szívében az ereket
alig hallható szuszogás követte
majd csend

megkönnyebbülhetett volna
de helyette a lelkiismeretfurdalás fészkelte be magát
valamit nem jól csinált már megint vagy kihagyta

a sötétben a nyitott szobaajtóban
álldogált az anyja
fel kellene kelned
gondolhatta

fel kellene kelnem
gondolta
a sokadik ilyen éjszaka után
várta a  jól ismert csoszogást
a fészkelődés zajait az ágyon a
megnyugtató hangokat ahogy alszik
és elfelejti a műtéteket
a sugárkezeléseket
talán apja halálát is

de már nem volt ereje kérdezni
pedig szerette





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-05-20 07:56:38
Utolsó módosítás ideje: 2019-05-20 13:35:22