Körmönfonó


A hajlott utca horizontja
kavargó sötétségbe rejtőzött.
Gomolygó porfátylak mögött
dülöngélő pászmák intenek.
Valami felém tart, csak nem látom jól.  
Addig is ugrásra készen várok.
Mit hoz a jövő, sőt mit hoz a jelen?
Mire készüljek? Mikorra várjalak?
Mikor a mentő épp a mi házunk előtt parkol
mikor rosszkedvünk tele,éppen rajtam kezdi
mikor az a kurva zippzár is beragad
akkor mondd mit tehetnék értem?
A zacskó szotyi a zsebemben, bizony nem sokat ér.

De még minden jóra fordulhat.
A fő, hogy idejében hazaérjek.
Híven vár rám kedves billentyűzetem.  
Itt már nem lehet nagyobb baj, mint hogy elírok egy betűt.
Amíg írok, ábrándozom.
Tervet szövök, körmön fonok,
légből kapok, eb az uram fakó.
Azon tűnődöm, vajon kit vinnék magammal egy lakatlan színházba?
Akivel szavak nélkül is.
És levetkőznénk egymás közönyét.

Ha nagyon megszorulok, még a végén megteremtem
a magam hasonlatosságára  Istent.
Addig is erőt gyűjtök és egyszer csak
visszafoglalom az utcát, a parkot,
a boltokat, a színházat,
és mindenkit névtelenül is ismerni fogok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-05-16 16:54:13
Utolsó módosítás ideje: 2019-05-16 16:54:13