Istenhez közel
az éjszakától is féltem
fájdalma fonódott mint a szag
öklendeztem
tehát éltem
az volt a negyvenkettedik nap
riadt csönddel jött meg a reggel
valahol kihűlt egy ágy
hipószag mart száraz közönnyel
aztán a madárkák helyére
'kik reggel a kövekre hulltak
felálltak újak
és a misére elindult a kis csapat
még hallottam
de mindenem erőtlen
lassan verdestem a gép alatt
s már csak állványaik zörögtek
ott
ahol az Úristen elhaladt
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-04-15 09:11:29
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-24 08:02:58
