Micsoda pók avagy kétes kegyelem

Éjszaka sziporkázó buborékokat számol.
Néha kipukkannak majd feltűnnek,
mintha valami láthatatlan száj
újra felfújná őket.
Irigykedik.
Hajnalra belátja túl sokan vannak és túl messze.
Őt sem találják majd meg egyikben se.
Felesleges vágyak.
Mire a Nap végigkarikázik az égi rutinpályán
szakadt fényfüzérek lesznek a
pókhálóerezetek.
Meg-megrezdülnek vele.
Ha akad majd préda elengedi
ma a Föld legalább neki legyen a
Mennyek országa





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-04-10 11:33:05
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-21 08:14:25