Életem(jav.)

Létem már koptatott
rongya volt előttem
valaki másnak. Talán
apám-anyámnak, vagy
éppen porladó dédapám
hagyta rám örökül.
Rossz, ragrímek lógnak
esetlenül a vállfán,
megfércelt képzetek,
szakadt szerelmekből
foltos holtomiglan.
Talán szűk is volt rajtam
a gyereksírásos éjjelek
nyakig zárt zubbonya.
Fenn: fogyatkozott a hold.
Kinn: vonyított egy kutya.
Lenn: anyám csöndjébe
fojtott alázat.
Benn: tudom,
a gyávaság gyalázat.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-04-09 09:57:03
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-09 09:57:03