Életem

Jelentem, itt vagyok.
Élem az életem.
Ami tán itt hagyott
rongya volt előttem
valaki másnak.
Talán apám-anyámnak,
vagy éppen porladó dédapám
hagyta rám örökül.
Rossz, ragrímek lógnak
esetlenül a vállfán,
megfércelt képzetek,
szakadt szerelmekből
foltos holtomiglan.
Talán szűk is volt rajtam
a gyereksírásos éjjelek
nyakig zárt zubbonya.
Fenn: fogyatkozott a hold.
Kinn: vonyított egy kutya.
Lenn: anyám csöndjébe
fojtott alázat.
Benn: "hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél..."/J. A./
Tudod: A gyávaság gyalázat.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-04-02 11:20:23
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-02 11:20:23