Fekete Orsolya : Utószó

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2840 szerző 37709 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Kántor Péter
  Mit kell tudnia Istennek?
Új maradandokkok

Farkas György: Kezdet
Szakállas Zsolt: Fészekürítők
Kiss-Teleki Rita: hiába emlék
Tóth János Janus: még sincs
Szilasi Katalin: Átváltozás
Ötvös Németh Edit: matek
Bátai Tibor: folyamodvány
Albert Zsolt: Zsoltár
Bak Rita: Hangok, kissé érthetetlenül
Farkas György: Móló
FRISS FÓRUMOK

Farkas György 5 órája
Pataki Lili 6 órája
Tóth János Janus 12 órája
Szakállas Zsolt 15 órája
Bátai Tibor 1 napja
Nagy Zsuzsanna 1 napja
Vezsenyi Ildikó 2 napja
Bara Anna 3 napja
Pálóczi Antal 4 napja
Kosztolányi Mária 4 napja
Albert Zsolt 4 napja
Köves István 4 napja
Csapó Angéla 4 napja
DOKK_FAQ 5 napja
Franczen Bea 5 napja
Karaffa Gyula 5 napja
Ötvös Németh Edit 6 napja
Szilasi Katalin 8 napja
Tóth Gabriella 9 napja
Kiss-Teleki Rita 10 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 2 órája
Hetedíziglen 4 órája
Gyurcsi 6 órája
nélküled 15 órája
Vendég 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
mix 1 napja
fejlakók... 2 napja
az univerzum szélén 2 napja
Ötvös Németh Edit naplója 2 napja
Zúzmara 2 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 4 napja
A VERS LEGYEN VELETEK 5 napja
Fogyinapló 7 napja
történések 7 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Fekete Orsolya
Utószó

Tudod,
felnyergelt szamár a mi időnk,
de nincs aki megülje.
Ma a Kegyelem utcájában andalogtam, s valaki
(a képzeletem lényegéből keletkezett Istenben)
ezt súgta fülembe:
Méltasd magad!

És én - érzeteim gondolkodó halmaza -
a kihalt terek lakója, ki
találomra keresgélt és senkivel játszottam bújócskát,
most, ráunva végleg minden további kísértésre
azt mondom neked:
elkopott végleg, mi visszajárt. Legyen veled
a mindenen túli kibúvó.

Mert beköpik
előbb-utóbb a legyek is
az asztalon feledett húst,
s fiaik
szertehordják a földeken
elszalasztott, bevégezetlen alkalmaink maradékát:
illanó teremtményeinkből pedig
fagyott grimasszá mered, mi
bennünk összeáll. Marad

a párás kocsmaablakokon átszűrődő
keserűvíg számadás,
hogy voltunk egymásnak
és ahogy
(ahogy elhevert üres flakonok
merednek némán vissza magukra
egy örökkön szikkadó nyári útszélen).
A ragadozó-érzékelés
melyre kondicionál e világ -

kimerít. És addig taszigál, míg bekerít
a tárgyak körülhatároltsága,
de te végtelen voltál, akár a tenger.
Beutaztam
a magam egyhangúságát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-03-13 23:35:29
Utolsó módosítás ideje: 2019-03-13 23:35:29


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-03-14 07:31 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-06-21 00:00       ÚJ bírálandokk-VERS: Bátai Tibor felszikrázó
2021-06-20 22:07   Napló: Minimal Planet
2021-06-20 20:35   új fórumbejegyzés: Köves István
2021-06-20 20:35   új fórumbejegyzés: Köves István
2021-06-20 19:14   Napló: Minimal Planet
2021-06-20 18:57   új fórumbejegyzés: Farkas György
2021-06-20 18:48   új fórumbejegyzés: Farkas György
2021-06-20 18:36   új fórumbejegyzés: Farkas György
2021-06-20 18:18   új fórumbejegyzés: Farkas György
2021-06-20 18:15   Napló: Gyurcsi