És beengedtelek

Bekopogtál, beengedtelek,
hoztál magaddal csillagokat
és hoztad még a napot is
és azt mondtad - én a hold legyek.
És nevettél, mert nem tudtad,
hogy a világok törékenyek…
most már látod, én ilyen vagyok,
te kopogtál, én engedtelek.
Már a miénk…, titkos kis szobák,
sötét, vigyázott rejtekhelyek,
álmok, mikből együtt ébredünk,
hogy majd bennünk teljesüljenek.
Te akartál, én akartalak,
hoztál napot, a csillagokat,
s velünk mosolyog akárki lát…
mert tudja, már miénk a világ.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-02-14 19:32:48
Utolsó módosítás ideje: 2019-02-14 19:32:48