Késtem
Késtem
Már suhogott is a vessző
nem ismertem anyám arcára
a ráncokat kisimította a merev düh
iskolai hátitáskám mustársárga
könnyeket hullatott az árva
kopott hokedlin a mázas gáztűzhely
csillogó tisztasága mellett
feküdtem a sarokban bordó-kék
jeges kőlapok égették bőröm
soha nem fárad el gondoltam
de gyengültek a suhintások
szoros ujjaim apró résén lestem
kimerült anyámra túléltem...ismét...
2018. dec.11.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-12-11 18:00:06
Utolsó módosítás ideje: 2018-12-11 18:00:06
