Holdfénydal
rád néztem az éjszaka és beléd láttam
-kék vizű feneketlen túlvilági tóba-
arcod fagyos önképembe árnyat préselt
mint szökött csillag téli éjen a hóba
beragyogott a holdsugár és lelked ívén
szánkózott vitrinfalú kihűlt szívemben;
reflektáló dobbanásod fényjeleket írva
csorgó ezüstöt kóstolt buja éjemben
mint hullámverés ömlött belénk a vágy
-felragadt legyek egy darab papíron-
ázott madárként remegtünk a nászban
s szoborrá lettünk egy másik létsíkon
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-12-03 13:13:18
Utolsó módosítás ideje: 2018-12-03 13:13:18
