ALVAJÁRÓ VOLTAM
A pszichológiai tanintézetben,
míg más magolta a leckét,
én összetörtem egy széket,
miből számtalan búb rajzott elő.
Mindenki, aki ott jelen volt,
egy jelszót szajkózott mindhiába,
mely így szólt: „utána!”
Csoporttársaim hirtelenjében
mezt cseréltek és a felismerhetetlenségig
lezüllöttek.
Tudomásul vettem, hogy közülük
egyedül én maradtam józan,
hiába öblögettem a gégém hordószám
fagyállóval. -
Egy libegő golyót próbáltam hipnotizálni
eztán, mely váltig ellenkezett:
„ne kényszeríts!”.
Többek között ez is elhangzott a torkából:
„ a szútól a bútor is herélt,
hagyd szabadon futkározni a hangyáid!”
Vagy, „ne vonogasd a vállad, nem
vagy te agresszív állat!”
„Fitty-fenét, hagyom a csudába az egészet!”
- döntöttem el mérgesen épp, de ami ezután
történt, igencsak meglepett:
egy „m”, mint munka mássalhangzó
férkőzött közénk és frissiben
fényesre nyalta a közúti
balesetek helyszínét.
Azóta, ha lehet, messze ívben
kerülöm a mamuszt viselő, ótvaros
stop-táblákat, valamint a kicsapongó
életet élő ódákat…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-12-03 08:49:54
Utolsó módosítás ideje: 2018-12-03 08:49:54
