folytonosság... addig /2

újra meg újra megfakadnak a nyarak
a nap évenként átszűrődik a múláson
az eszelősen csiripelő madársereg
folyton átkel a tengerek felett s vissza
szárnyaikkal hosszú életet imitálnak
de nem állíthatják meg a fekete ruhást
öregedő arcunkra felrakjuk pléhmaszkunk
ha naponta újra meg kell születnünk s halnunk
kifestve fehér kesztyűben várjuk az őszt
bátorságot nyerünk a fák szellemétől
a halkuló csendtől utolsó napsugártól
színes gönceiben táncol az indiánnyár
távolodóban még látjuk szétfeslő arcát
szemünkben leperegnek életképeink
hirtelen alagútban találjuk magunkat
hol vakító fény vagy a fekete féreglyuk vár







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-10-28 16:46:37
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-28 16:46:37