Egy festő képzelt menyasszonyának levele

Nekem szülnöm kellett sok-sok gyereket
Nem követhettelek a nyomorba
Neked az volt elrendelve: fessél
Nekem az, hogy maradjak itt a porban

Amiben léteztünk, azt a közeget
Tetszett, vagy nem -- el kellett fogadnom
Mert engem a sorsom arra rendelt
Hogy életet kelljen továbbadnom

Neked megalkuvás, nekem vállalás
Más törvényre mondtunk igent mi ketten
Nálad maradt lelkem egyik fele
Másik fele másé. Kettőt szerettem

Azok az arcok, és azok a fák
Ma is megborzongok még, ha nézem
Teremtett, különös, másik világ
Az igazi, a szenvedő éden

Misztikum nélküli jelenés
Belém ivódott minden ecsetvonás
Egy nagy család gondja vállamon
Az erdőd erőt adó látomás

El kellett hagyni, hát elhagytalak
Tesszük a dolgunk. Én itt, te amott
Azt a képet még meg kell festened
Az esőben mosolygó alakot





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-10-15 21:49:16
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-15 21:49:16