Móricz Zsigmond körtér


A Menny felé honnan van busz?
Éjjel nem jár a Textus Receptus?
Ne mondd Teofilos!
Semmi esendő nincs Benne?
Elment a hetes busz. De itt a hatos!.
Belegondoljuk magunk a Szentbe.
Ami Isteni, az összehasonlíthatatlan.
Én felfedezhetem-e egy ízben vagy Hangban?
Bár az Ő képmása vagyunk.
tulajdonságai magasan felettünk mennek.
Felhőzetben, virtuális habban.
Frenetikus és grandiózus szerzet.
Az Atya egy nagylelkű Generális!
Kolosszális!

VAGYOK! A nevében van a lelke.
Miként viselkedjem?
Hogy bele illeszkedjem a tervbe.
Nagy léptékű áttörés kellene a fantáziának,
hogy az intuíció kiássa.
S ahogyan gondolsz Rá, azt is látja.

Őt nem bírod lenyűgözni, meglepni.
„Még arra se képesek, hogy rendesen emlékezzenek.”
Hadd próbáljuk meg ismét a kibékülést.
„Nyújtsd le a kezeidet, Uram a magasból,
ments meg minket Magadtól."
Hozzád emelem lelkemet.
Amennyire lehet.
Őrizd, Uram,a memóriám: az énemet.
Kóstoltasd meg velem a bölcsességedet.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-10-15 19:53:04
Utolsó módosítás ideje: 2018-10-15 20:07:41