egy mozipénztáros emlékére

azon a nyáron sokan lejöttek a Duna-partra
egész nap hangszóróból szólt a zene
és elkészült végre az új mozi

plakátok kerültek a villanyoszlopokra
Bözsi néni nem ment többé az utcára piszkos
kötényben és rétesközepét se vitt a tiszteletesnek  
egymás után derültek ki a huncutságok hogy ki
kivel és mikor  
a tanácselnök levetette a piros zászlókat
valakik lopták a téesz disznait és jól megfenyegették
a pletykás vén banyákat de hiába
mert addigra garabonciásokká nőttek a változások

sokan lelepleződtek akkor nyáron
mindenki másra figyelt és fáradtan keltek
a filmek miatt
eközben felverte a gaz a paprikaföldeket

a házakra lassan leszállt az Amerikai álom
rózsaszín teddy bundát öltött reggelente
és a leghülyébb gyerek is tudta a színészek nevét
nagyokat kurjantottak ha csókolóztak a vásznon
s mikor az öreg Gál bácsit hazahozatta közpénzen a falu
mindenki tőle akarta hallani az indiános kovbojos
történeteket

szerettem volna elmenni a tengeren túlra én is
megnézni a Grand Kanyont és venni egy napernyőt
olyat amilyen Gréta Garbónak volt a Kaméliás Hölgyben
vagy az Anna Kareninában már nem emlékszem
de Zsófi nénire igen
ott ült a plexi mögött mérgesen tépkedte a jegyeket
mintha onnét ellátott volna egészen Amerikáig








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-08-13 00:31:40
Utolsó módosítás ideje: 2018-08-13 10:40:33