hiába

hiába minden
komposztálódtak
bennem a szavak
volt benne krumplihéj
kérlelés
és voltak nevek
felásnám a kertet
bevetném velük
bár ki se kelnének

dús levelű fák alján
árvácskák
én egy hangyamúmiát
dajkálok
mert még egy macskám se sincsen

engem majd ki dajkál?
a csend?
az itt maradt versek?
és egyáltalán
meddig tűr még a nyomdafesték?

azt mondták nem veszünk el
csak kapaszkodjunk
a tenger
ringat egy üres csónakot
kapaszkodom belé
de imbolyog minden

maradjon inkább a gazos kert

 






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-07-16 15:02:28
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-16 15:02:28