Érzés

1.

vörös félhomály szétrepeszti
a csönd szürke alkonyát
s a rettegés lángoló világa
megfullad
a szívdobbanás zajától

hangtalan kiáltozás
amint elcsuklik agyunk
vakító kusza
rengetegben
s a vér halvány
ama gyötrelmekhez képest
amit a boldogság
szívszorító tényének
nevezünk

2.

hát nem érted
míly vak vagy
gyilkosa szabadságomnak
megteremtője
depressziós voltomnak

egész lényed hazugság
mert nem akarom hogy
igaz legyen

nem bírom elviselni
azt a szabadságot
mely örök rabság
kötelékébe zúz

3.

viasztestű lények
repdesnek körös-körül
míg újból s újból
átélem
azt a mikrokozmoszszemet
mely soha nem lesz
enyém

4.

a tűz lángjának
vakítása
feketévé roncsolta agyamat

tele van a testem
kongok
átkozom eltorzult magamat

5.

jól vagyok
hidd el
ártatlan

szeretlek
senki
fagyomban

6.

zöld betűkkel festem
a reménytelenséget
s rózsaszínnel
a tébolyt

zúg a világ

könnycsepp ázik arcomon






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-07-16 12:45:32
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-16 12:45:32