Érzés
1.
vörös félhomály szétrepeszti
a csönd szürke alkonyát
s a rettegés lángoló világa
megfullad
a szívdobbanás zajától
hangtalan kiáltozás
amint elcsuklik agyunk
vakító kusza
rengetegben
s a vér halvány
ama gyötrelmekhez képest
amit a boldogság
szívszorító tényének
nevezünk
2.
hát nem érted
míly vak vagy
gyilkosa szabadságomnak
megteremtője
depressziós voltomnak
egész lényed hazugság
mert nem akarom hogy
igaz legyen
nem bírom elviselni
azt a szabadságot
mely örök rabság
kötelékébe zúz
3.
viasztestű lények
repdesnek körös-körül
míg újból s újból
átélem
azt a mikrokozmoszszemet
mely soha nem lesz
enyém
4.
a tűz lángjának
vakítása
feketévé roncsolta agyamat
tele van a testem
kongok
átkozom eltorzult magamat
5.
jól vagyok
hidd el
ártatlan
szeretlek
senki
fagyomban
6.
zöld betűkkel festem
a reménytelenséget
s rózsaszínnel
a tébolyt
zúg a világ
könnycsepp ázik arcomon
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-07-16 12:45:32
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-16 12:45:32
