Szemlesütve

Szél borzol hajamba az Auguszta fái alatt.
A fenyők ágai között, mint penge utat vág,
és tovaszalad az elmúlt majd hatvan évvel,
miközben rá-rátérdel a parkra, hogy
megszámlálja tovatűnő remények zsenge fűszálait.
Égig emeli kezét pongyolát terítve anyám vállára,
én meg csak várom, hogy az enyészeté legyek
ezen a kis padon. Pedig köröttem nyár.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-07-06 08:22:57
Utolsó módosítás ideje: 2018-07-07 07:12:36