siheder (rendezői vágat)

Ő is tisztában volt azzal, hogy tájba huppanni, helyzetbe olvadni kell, így baszmagányát oltván, s tudva, hogy békét kötni sosincs idő - inkább akkor már tábort cserélni -, meghívatta magát még egy világosra.

Uccse issza végig, tudta ezt is, otthagyja és elmegy vele.

Ha úgy nézzük, ez is nekem kedvez: velem mindig türelmes volt, vele nem.

Még előtte kihívtam, beszéltünk, nem szeretlek, csak hiányzol, ennyi, mondtam, majd fölbüfögtem egy sopronis bazmeget.

Tudsz-e róla, hogy ellenem baszol, kérdeztem végül.

---

ÉS MIVEL rájöttem, milyen visszataszító kép alakult ki rólam e pillanatban, újra is fogalmaztam rögtön az egészet:

*-Tudsz-e róla, hogy ellenem baszol? - kérdezte végül.*

---

Ő viszont azon egyszerű filozófiai tételmondat mentén haladt, miszerint a bárkivel kúrás még mindig jobb találmány, mint az érvagdosás meg a holdfényporszívózás.

Kifejezve nemtetszésemet, hogy a hús a húsba az nem pont érzéstelenítés kellene legyen, nem is ilyen Hosszú Kések Baszása, s válasznak meg a *deháttetudod*, értésemre adta: nem tud eléggé bántani, de ugye azért érzem.

Ekkor szédültem először hitetlenségbe; eddig nem is tudtam, hogy *Neadjisten*t játszunk, hátralépve egyet láttam, amint átlátszó testét vonszoljuk a bokáig érő orrvizeinkben, elengedtem egy feszes *akkornemérdekel*t, s megmagyaráztam mindkettőnknek, hogy ez így is van, igaz, eddig is és ezután is mindennemű önpusztítást csak kifejezett parancsomra hagytam abba.

Ebben a mi érzelmes szolgaságunkban, ahol a taposóakna közömb tárgya.

Próbáltam adni itt neki a csendes gyilkost, aki a közeledésre eztán pusztítással válaszol, ahogy a szúnyogriasztó. Csakhogy nem számoltam az elemi *sosemvoltunk* esetével, hogy a szerepem hatástalan; amint a szúnyogriasztó sem véd lakástűz ellen.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-06-25 17:58:22
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-25 18:09:57