Árnyjáték 2

Csíkokra szabdalt fényét újra
egységbe, egy masszává gyúrta,
sűrű, tömény elégedettséggé,
borostyánkőszín hömpölygéssé,
mamindenjólvanígy-sziruppá,
hogy arra ébredjek, érdemes megint
nyújtóznom, tárgyaim keresnem,
ez a világ is egy és oszthatatlan,
az ellenfél csak itt van, önmagamban,
nem látja senki más, hogy visszaestem,
és vékony, könnyű, pálcikaszerű
részekre hull szét mindenem,
megint reggel van, meg kell értenem:
erejének az anyag ellenáll.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: , 2017
Feltöltés ideje: 2018-06-23 09:14:11
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-23 09:14:11