A vándor (vers valakinek))

Egy ember ballag az éjben
tarka rongy a ruhája.
Cipője sáros avar,
szakadt karton az ágya.

Zúzmara csókolja arcát:
fagy-verte vörös félhold.
Helyben halad, az árva,
hátára görbül az égbolt.

Ezüst-szálkás hajába
kócot kavar a szellő.
Szemérmét takargatja  
kóborló kósza felhő.

Céltalan cipeli zsákját,
belegörnyed a háta.
Megszokta már a terhét,
motyogós az imája.

Gyöngyök hullnak arcáról –
csorognak a nyakára,
patakká dagadoznak
ráncai szurdokába.

Hideg lúdbőrzi hátát,
reng a hegyeknek lánca,
ahogy reszket a szélben
batyuba kötött álma.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-06-06 07:44:38
Utolsó módosítás ideje: 2018-06-07 19:44:03