Angyal
Legyen ez a furcsa állapot
torony, miről leugorhatok.
Lekötözött angyal így leszek,
nehezedre innen eshetek.
Nevethetnék is, ha volna min,
előttem a tűnő dolgaim.
Ülök, mint a vének a padon,
azt, hogy élek, holtig tagadom.
Válnak-e majd a hétköznapok
közössé, mit meghálálhatok?
Jól tudják az utcák, a terek:
magamnak már megígértelek.
Nyomot hagy bennem a csend, a szó,
éles ésszel összevágható.
Legyen enyém bár csak ennyi jog:
szerelem, mit megbosszulhatok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-05-23 18:29:24
Utolsó módosítás ideje: 2018-05-23 18:29:24
