Csöndben a világgal

Csend és szavak. Azonosak. Csendet
​hallani, az a valami!”
​(Somlai György)

Hogy szerettem volna
gyerekkoromban, miután
erre felhívták figyelmem,
hallani a madarak dalát!

Néztem az égre, hátha felrepült,
belestem a fák lombjai közé,
csenevész bokrokat fürkésztem:
ha nem hallom az énekest,
lássam legalább!

Emberfeletti figyelem
irányította hallgatózásom.
Újra s újra rá kellett jöjjek:
alattam a megtartó föld,
felettem fényhatalmas csönd,
és amit hallok, az ének
bennem él.

Csöndben állok a világgal.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-04-23 22:17:33
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-23 22:17:33