Testvér

Itt hagy egy gyerekkel.
Sírást, fáradtságot és kérdéseket
pakol a gyerekszobába.
Néhány szamárfüles könyvet
ottfelejt a pelenkázó szekrényen.
Pedig tudja, hogy tudom,
szavakból gondviselést tanulni
egérút a hitelesség elől.
A telefont kikapcsolja,
a gyerek még alszik.
A fal köztünk ráccsá alakul,
talán hozzáérhetek.
Magamhoz nem ölelem,
még megérzi rettegésem.
Karom összefonva
kényelmetlen jászol,
mellkasom csontos háló,
az étel hazug forrás,
a csend szaggatott,
a magány megtéveszt.
Valami mindig zavar.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-04-19 14:53:20
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-19 14:53:20