Álmodva

Fruskák száján olvadó csók,
pattanások alatt feszülő íjak,
valaha volt tavaszok illatai
még talán körötted zsongnak,

egy fényképet néha megnézel
korhű fekete-fehérben, visszaálmodod
magad az első randevúra a platán alá
egy évszázados padra, mibe
a fél világ faragta kedvese nevét,

végül egyedül maradsz, elveted
magad egyszemélyes ágyadon,
a hatvanas évekből keresel zenét
és belealszol az elmúlásba.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-04-10 06:16:40
Utolsó módosítás ideje: 2018-04-19 15:54:06