tájkép szobrokkal

mindig ugyanazon tájra
nehezedik a kopára
opál hája

mindig egyenletes
minden tett és lépés
édes tettetés és
és és

goromba a föld,
nincs tekintettel dölt
koromra

hazárdírozó hazák
írt sosem hozó
kezeikkel tépik egymást

levedlett még meleg
bőreink könnyei száradnak
s újért könnyen int

aki akar, ezernyi kar
uszkálva szakadozott
tengerek felett

holnap rengeteget
költhetek vagy ölhetek
bele

csak folyjon az emberek
összes leve
s kedvünknek legyen egyetlen

neve:      ő:
Zaiphiales








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Csütörtök du., 2002/1-2