nyári dal

loccsan a tócsa a nap belelép
tova ring körülötte a nádas
reccsen a stég puha szél simogat
buja fény melegíti bokádat
távoli parton a csíz fuvoláz
olyan édesen zendül a dallam
ráfelel száz nesz a kebled alól
közelebb hajolok ne mulasszam
röppen a csöpp pihe nádirigó
vele illan a százkarú gond is
fröcsköl a mézszín a tó tükörén
belekezd a szívünk zakatolni
billeg a csónak a lánc nyikorog
titka rátelepül mosolyodra
csillapodik tova semmibe vész
kihunyó jeleink laza fodra






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.