Máról holnapra (2)
Számok, csekkek bűvöletében
égsz el. Ilyen a sors. Utálod,
mégis számba veszed őket,
ahogy ők is téged, rád kényszerítve
magukat önzőn, ha felejtenél.
Hol sikolyos sellőnyi öröm a soványka
fizetés, ott derékaljnyi semmi marad,
üres kőbölcső életek világra jötte előtt,
ébenfekete koporsóba verten
utolsó szeg, elvetélt jövő, pár félholt
krajcártetem, melyből magad
havonta porig rombolhatod.
Számsorok, kivégzőosztagok,
elvérzett végösszegek. A lét
szükségtelen szükséglete ölelkezik
ridegen egybe ahogy tanultad,
s már el is hiszed, nulla magában nulla.
Minden elvész, sápaszt a tudat,
ki nem alkuképes, örök vesztes marad.
Sátáni ajkakon habzó hivatalos pecsét.
Már nem is kér, de lefoglal s visz mindent.
Ujjai köré csavar a pluszból mínuszba
fordult semmitmondó bamba lét.
Aztán újra kezded, osztasz s kivonsz.
Se szorzás, se összeadás.
Túlcsorduló étvágy az ínség.
Málló falakba kapaszkodsz csak,
mint ki ingyen konyhák előtt sorjáz,
hol könnyű a zseb s nehéz a lélek.
A bevétel-kiadás számai tesznek
félvakká. A kiadásokat látod,
ahogy halotti torként köréd gyűlnek
s mint kifordított porzsák
havonta hullsz előttük térdre.
A holnapot még összekapargatod.
Boldog vagy, ha akadnak morzsák,
s bőkezűn osztod szét az ígéretek
nincsen maradékát.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-03-20 08:40:09
Utolsó módosítás ideje: 2018-03-20 08:40:09