mirtuszvirág és koszorú -

a mirtusz hajamra ráfagyott
e szent napot halál tervezte
virágok szirmait ágyadon
szétzúzta véres jégpermete
a csokorból lárva nőtt s angyalok
hazudták lepkeként ébredhetsz
de szárnyaid nem nyíltak s alkalom
nem maradt hogy velem éljed meg
mögöttem ötven év míg loholt
itt voltál anyuskám még nekem
azóta szívemben csak pokol
holtakkal bolyongok védtelen
másé a kert nekünk fájó vég
a fák már szívünkből törnek fel
az élet hatalmas játszótér
nélküled tele van szörnyekkel
hogy élek odafent apróság
a kezem nem fogja senki lent
de lehet köröttem tűz hó ár
a múltat nem töri semmi meg





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2018-03-19 09:07:37
Utolsó módosítás ideje: 2018-03-19 10:22:33