Nemvíziló
Hatalmas voltam egykoron,
folyóknak ura, vad bika,
díszem háremem, száz tehén,
s Földnek legnagyobb orrlika.
Krokodil messze elkerült,
oroszlán félte haragom,
sok száz kilónyi színizom
hajót süllyeszt, ha akarom.
Kihívók csontját görgeti
zúgóktól fodros otthonom,
bölcsőm volt, s ez lett sírom is,
legyőzött végül agg korom.
Felpüffedt testem itt rohad,
hullám himbálja péniszem,
négy lábam néz az ég felé,
hiányol bárki? Nem hiszem.
Hevemet oltják hűs habok,
friss víz, min sosem keltem át.
Sic transit…késztet bárkit is,
írni egy parte cédulát?
Hatmilliárdból egy akadt,
kinek halálom fájdalom,
s emléket kívánt gyártani,
éljek tovább e szájtokon.
Hitvány ez, szólt egy grémium,
s eltörölt, mint egy tollpihét,
s nem tudja, hogy egy nagy király
végső nyughelyét tépte szét.*
*A "Nemvíziló" eredetileg egy fényképből szerkesztett partecédula volt, mely nem ütötte meg a mércét.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2018-02-26 11:58:47
Utolsó módosítás ideje: 2018-02-26 11:58:47
